„A hímekre jellemző a pocak és a gunyort jól bujtató bozontos szakáll. A nőstények esetében gyakori, hogy blúzuk alatt almák helyett szilvát vagy csupán két szem szőlőt tartanak.”
„Csendes, derült időben valamit mindig maszatol,
művelődik, a közönséges sznobbal ellentétben soha sem feltűnően.”
„Ma este kijelentem, hogy a gázon rotyogó puliszka hiába ágál, kicsiny kis lakom elszakad a verszájilag kijelölt anyaországtól, és szuverén, autonóm, sérthetetlen határú maroknyi szikla lesz a népek harcának tengerén.”
„Amerika döntött. Értesített, hogy küldi nagykövetét. Ugrok, hogy mire jönne a helikopter, beszedjem a ruhákat az erkélyről, legyen hol landolnia. Előkeresem az ágy alól a hálózsákot, csak nem alhat szerencsétlen nagykövet a fürdőkádban.”
„Egyedül az én hajamban találtak tetűt. Az orvos, dr. SECHEI Alexandru jelentőségteljesen rám nézett. Azt mondta: >>Te kis tetű<<.”
„Óvónéninek a blúzá
tn még át
döfszúrnak a mellbimbók. A bal hevesebben. Óvónéni baloldali.”
„A heveny partinagyitisz egyik jellemző tünete, hogy a fertőzött személy rábüszkül megkultúrálódott anyanyelvérzékére.”
„Csontjai úgy ropogtak, akár a friss paszuly, amint vigyázzba vágta magát, és a tőle telhető legtörténelmibb hangon kibökte – Akhilleusz! Siegfried! Én is jövök, uraim…”
„Stef Ánusz, mint aki csak úgy sétál, odalépett a szoba teljes déli falát elfoglaló zord könyvszekrény oszlopai elé, feltekintett a porlepte csúcsokra, és bárminemű, sámántánccal vagy véráldozattal járó beavatási rituálé nélkül tudta, hogy ebben az elfeledett monostori lakásban most egymaga a rettenetes és szeszélyes utókor, igen, ő a múlt jövője.”
„Egyedül a
Moby Dick nem akart az istennek sem feloldódni, úgy kellett szétnyomja a kád szélén, mint valami dühödt csimbókot; ellenben a többi békésen, szinte alázattal mondott le eredeti formájáról meg színéről, és vegyült el az irodalmi kotyvalékban.”
„Aztán a kiengesztelt neszek elhaltak, kimosta őket a csend. S a csendben a felszakadó, vérbő füst valamit írt a plafonra. Fehéren a fekete, kiolvashatatlan, szürke…”
„Adjátok magotokat a Nílus vizének, áldozzátok azt a Moloknak mostan, hogy cselekedeteitek nyílként hasítsanak az égbe, s általuk szentségteleníttessék az Istennek neve, ébredjen végre álmából mindenható Urunk, és szenvedő népünknek mennyei segítséggel legyen eljövendő!”
„Sóvárogva pillantott körbe, szinte fájt, hogy nincsen tomboló vihar, villámfénnyel és hatalmas dübörgéssel, mert borzongató, buja kacajt szeretett volna kiereszteni torkából, de így, ez sem sikerült neki.”
„
Sitting on the verge of nothing
This life will slowly leak away
But until the song is over
I hope I have something to say…”
„Mosolygó, filmvásznat idéző arcok, domborodó, feszes mellkasok, egyenes hátak, kisportolt, ruganyos karok, melyeken az izomfürtök vidáman játszadoztak az olajos napsugarakkal… – de persze most nem a görög olimpiák kecses atlétáira kell gondolni, hanem inkább a babiloni pogány zsoldosok hétvégi gyülekezetére – hiszen mégiscsak az enyedi strandról van szó.”
„Persze, Cilikének könnyű, mert Cilike a strand szépe, az övé az egész bagázs, a vízpárában a szivárvány, a vízcseppekben a gyémántok, a napsugarakban az aranykígyó, anyuka táskájában a málnaízű cukorka és a sárga kislapát, szóval minden, ami számít.”
„Látszólag minden gond vagy elfoglaltság nélkül tesped, barnítja szőke szalonnáját, ám az élesebb szem észlelheti, hogy valójában várakozik – várja, hogy az izgő-mozgó, meztelen testek koccanjanak valahol, hogy kipattanjon a tesztoszteron szikrája, várja, hogy a strand érzékeny pókhálója rezdüljön, hogy az unokatestvére barátjának a szomszédja, vagy öccse osztálytársának a rokona kapjon egy pofocskát, vagy akár egy csúnya pillantást, és…”
„Az állandó kételkedés létezőként csak a „véletlent” tudja elfogadni – ez az egyedüli „történés”, ami persze elképzelhetetlen, hiába van rá szavunk.”
„…közben pedig könnyed ritmusra ingatta derekát,
hogy farka egyenletesen verődjön a fűtőtest fürtjeihez,
mint hajdan kerítés bordáihoz a korhadt fadarab,
élvezte a zörejt,
s hogy bosszantja a vágy kutyáit.”
„
With a sigh the race has started,
Have to steel that purple prize
Which is hidden and well guarded
At the meeting of your thighs.”
„...tetemes mérete ellenére Tánti Luminica veszélyesen gyorsan közlekedett a vagonokban, mint valami diesel-meghajtású vérmedve...”
„...ezen a délutáni járaton nem a szokásos Nású vagy Séfú, nem holmi kibuggyant pocakú, szőrös mellkasú, félrebillent kalapú, cujkaszagú ellenőr portyázik, hanem a hírhedten rémes Tánti Luminica.”
„mi gyilkosok éjszaka sírtunk
mikor fel az égbe nem érhet
a jaj hisz a fény maga is csak
piciny lyukakon csepereghet”
„Nincs semmi nagyobb az akaratomnál. A vasból való akaratot, ezt az egy istent ismerem.”
„Ha magamba nézek, kút vagyok, és bizonytalan káva csak az akarat.”
„Három körül nyitott be az öregember a fülkébe. Megállt előbb az ajtóban, és nézett. Hagyta, hogy én is észrevegyem és megnézzem.”
„futamodi tipp topp
csigabiga reccs”
„A vonat fűtetlen volt, kabátba gubózva ültünk, mint a lárvák. Mindössze egy-két bársonyos szárny zizegett a fülke homályában.”
„Az állomás kutya volt, aki a hegy lábához húzódott, ha verte az eső.”
„Belátható, hogy az igazság fürge és sikamlós jószág, no meg kívánatos voltát illetően is van némi köze a takonyhoz.”
„Nézem a messzi, mozdulatlan kolostort. Alig közeledtünk hozzá. Elképzelem, ahogy behajtunk az egyik épület elé, a hideg fémnek szorítom a mellkasomat, nem mozdulok. Aztán vizsla szemű szerzetesek adják a filmet kézről-kézre.”
„Nem először fordult most meg a fejemben, hogy nincs ott semmiféle kolostor, csak egy rakás zuzmós szikla, elszáradt fenyők toronynak, meg egy nagy adag fantázia, amit a gyógyulás ostoba reménye, a visszataszító optimizmus táplál és gyúr épületekké.”
„a másnapos találgatás
vagány magánya gyáva
a másnapos legénylakás
s a fogkeféje árva”
„A frásza az volt, hogy iszonkodás közben pofára esik, és a jég összetöri az arcát. Az elülsőre ott az ember keze, kivédi az esést, de a hátulsó védtelen.”
„Kétarcú Jána története is olyan, hogy a város jobban tudja az egyes embernél.”
„írása kis halastavában
áll a vidra”
„urbiában az angyalok
sorvadók gyönyörűn halók”
„amíg ti mék löv én szorongok
a véghetetlen énen át”
„amikor a mozdonyok énekelnek
mocorog a mélyben a régi rejtek
megelevenednek a hulla csendek
ahogyan a sínek is énekelnek
amikor a mozdonyok énekelnek”
„hagytak hagytak s hogy hagyott
vagy hollóhajúhoz hajt”
„Pipadohány a tekintet, füstje a halk szó...”
„A hasonlatokkal sosem
voltam jóban. Elég volt nekem,
asszonyom, maga(,) a látvány.”
„Nem lehetett a tegnap. (...) Ősz,
az lehet. Esetleg tél. Nyár is volt, meg
tavasz is.”
„...jó tudni: él valahol egy néma nő.”
„E két dolog persze nehezen
összeegyeztethető. Mint annyi egyéb
két dolog.”
„Térérzékem egyre ritkábban működik,
nehéz felbecsülni a távolságot köztem
és dolgaink között...”
„Szánalmas az ember néha. S hogy
ezt már írtam, nem probléma.”
„– Kedves tanárnő, férjének hű feleség, gyermekeinek jó anya, diákjainak elkötelezett tanító, tisztelettel kérem, hadd ne legyek jelen az órán.”