„A hímekre jellemző a pocak és a gunyort jól bujtató bozontos szakáll. A nőstények esetében gyakori, hogy blúzuk alatt almák helyett szilvát vagy csupán két szem szőlőt tartanak.”
„Ma este kijelentem, hogy a gázon rotyogó puliszka hiába ágál, kicsiny kis lakom elszakad a verszájilag kijelölt anyaországtól, és szuverén, autonóm, sérthetetlen határú maroknyi szikla lesz a népek harcának tengerén.”
„Amerika döntött. Értesített, hogy küldi nagykövetét. Ugrok, hogy mire jönne a helikopter, beszedjem a ruhákat az erkélyről, legyen hol landolnia. Előkeresem az ágy alól a hálózsákot, csak nem alhat szerencsétlen nagykövet a fürdőkádban.”
„Csontjai úgy ropogtak, akár a friss paszuly, amint vigyázzba vágta magát, és a tőle telhető legtörténelmibb hangon kibökte – Akhilleusz! Siegfried! Én is jövök, uraim…”
„Stef Ánusz, mint aki csak úgy sétál, odalépett a szoba teljes déli falát elfoglaló zord könyvszekrény oszlopai elé, feltekintett a porlepte csúcsokra, és bárminemű, sámántánccal vagy véráldozattal járó beavatási rituálé nélkül tudta, hogy ebben az elfeledett monostori lakásban most egymaga a rettenetes és szeszélyes utókor, igen, ő a múlt jövője.”
„Egyedül a Moby Dick nem akart az istennek sem feloldódni, úgy kellett szétnyomja a kád szélén, mint valami dühödt csimbókot; ellenben a többi békésen, szinte alázattal mondott le eredeti formájáról meg színéről, és vegyült el az irodalmi kotyvalékban.”
„Aztán a kiengesztelt neszek elhaltak, kimosta őket a csend. S a csendben a felszakadó, vérbő füst valamit írt a plafonra. Fehéren a fekete, kiolvashatatlan, szürke…”
„Adjátok magotokat a Nílus vizének, áldozzátok azt a Moloknak mostan, hogy cselekedeteitek nyílként hasítsanak az égbe, s általuk szentségteleníttessék az Istennek neve, ébredjen végre álmából mindenható Urunk, és szenvedő népünknek mennyei segítséggel legyen eljövendő!”
„Sóvárogva pillantott körbe, szinte fájt, hogy nincsen tomboló vihar, villámfénnyel és hatalmas dübörgéssel, mert borzongató, buja kacajt szeretett volna kiereszteni torkából, de így, ez sem sikerült neki.”
„Mosolygó, filmvásznat idéző arcok, domborodó, feszes mellkasok, egyenes hátak, kisportolt, ruganyos karok, melyeken az izomfürtök vidáman játszadoztak az olajos napsugarakkal… – de persze most nem a görög olimpiák kecses atlétáira kell gondolni, hanem inkább a babiloni pogány zsoldosok hétvégi gyülekezetére – hiszen mégiscsak az enyedi strandról van szó.”
„Persze, Cilikének könnyű, mert Cilike a strand szépe, az övé az egész bagázs, a vízpárában a szivárvány, a vízcseppekben a gyémántok, a napsugarakban az aranykígyó, anyuka táskájában a málnaízű cukorka és a sárga kislapát, szóval minden, ami számít.”
„Látszólag minden gond vagy elfoglaltság nélkül tesped, barnítja szőke szalonnáját, ám az élesebb szem észlelheti, hogy valójában várakozik – várja, hogy az izgő-mozgó, meztelen testek koccanjanak valahol, hogy kipattanjon a tesztoszteron szikrája, várja, hogy a strand érzékeny pókhálója rezdüljön, hogy az unokatestvére barátjának a szomszédja, vagy öccse osztálytársának a rokona kapjon egy pofocskát, vagy akár egy csúnya pillantást, és…”
„…közben pedig könnyed ritmusra ingatta derekát, hogy farka egyenletesen verődjön a fűtőtest fürtjeihez, mint hajdan kerítés bordáihoz a korhadt fadarab, élvezte a zörejt, s hogy bosszantja a vágy kutyáit.”
„...ezen a délutáni járaton nem a szokásos Nású vagy Séfú, nem holmi kibuggyant pocakú, szőrös mellkasú, félrebillent kalapú, cujkaszagú ellenőr portyázik, hanem a hírhedten rémes Tánti Luminica.”
„Nézem a messzi, mozdulatlan kolostort. Alig közeledtünk hozzá. Elképzelem, ahogy behajtunk az egyik épület elé, a hideg fémnek szorítom a mellkasomat, nem mozdulok. Aztán vizsla szemű szerzetesek adják a filmet kézről-kézre.”
„Nem először fordult most meg a fejemben, hogy nincs ott semmiféle kolostor, csak egy rakás zuzmós szikla, elszáradt fenyők toronynak, meg egy nagy adag fantázia, amit a gyógyulás ostoba reménye, a visszataszító optimizmus táplál és gyúr épületekké.”
„A frásza az volt, hogy iszonkodás közben pofára esik, és a jég összetöri az arcát. Az elülsőre ott az ember keze, kivédi az esést, de a hátulsó védtelen.”
„amikor a mozdonyok énekelnek mocorog a mélyben a régi rejtek megelevenednek a hulla csendek ahogyan a sínek is énekelnek amikor a mozdonyok énekelnek”
A Korunk Akadémia meghívására Kolozsváron olvas fel Spiró György, a Fogságcímű regény szerzője. Házigazda: Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője.
19 év nívódíjasainak szövegeiből állított össze antológiát a Látó. A hibátlanság vágya a szerkesztők (Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor) szerint olyan, mint egy „túlméretezett lapszám”, amely egyfajta keresztmetszete az eltelt majdnem húsz év erdélyi magyar irodalmának. A kötetet ünnepi keretek között tegnap mutatták be Marosvásárhelyen. Az antológiában a másnapos szerzői közül helyet kapott Balázs Imre József, Váradi Nagy Pál és Visky Zsolt egy-egy szövege is.
A Palatinus kiadó 2008-ban megjelent versantológiájának, a Használati utasításnak— szó szerint— prózai párja aPróbaidő. A kötet szerkesztői, k.kabai lóránt és Reményi József Tamás levélben fordult az irodalmi folyóiratok szerkesztőihez, az utóbbi időben náluk bemutatkozó, még önálló kötet előtt álló prózaírók közül kit javasolnának együttes „föllépésre”. A kínálat tizenhárom lap jelölése és biztatása nyomán alakult ki: Bárka, Élet és Irodalom, Híd, Jelenkor, Kalligram, Korunk,Mozgó Világ, Látó, Műút, Spanyolnátha, Székelyföld, Tiszatáj, Új Forrás.
A kötet szerzői:Bencsik Orsolya, Berka Attila, Brenzovics Marianna, Darvasi Ferenc, J. Szondy György, Kapitány Máté, Láng Orsolya, Nagy Ildikó Noémi, Nagyatádi Horváth Tamás, Szvoren Edina, Terdik Roland, Turi Tímea, Váradi Nagy Pál.
A kötet bemutatójára 2009. október 6-án (kedden) 16 órától kerül sor a Nyitott Műhelyben (Bp. XII. Ráth György u. 4.).
Rögtön uborkaszezon után vetettünk egy pillantást az oldal nézettségére. Örömmel vesszük tudomásul, hogy az eddigi közönség nagyjából kitart az oldal mellett. Az ígéret továbbra sem változik: marad az igényesen szolgáltatott, független és magas színvonalú tartalom.
Most, hogy a Nap az égi egyenlítő alá bukott, feléled a Másnapos. Kicsit átprogramoztuk a belsejét, kicsit leporoltuk a külsejét, de ugyan mi változhatott volna, hiszen „nincs új a nap alatt”. A tavaly sikeres évet zártak a másnaposok, ha külön-külön is mint íróemberek, és nem elsősorban mint az oldal köré tömörülő csoport tagjai. Erre az évre talán illene célul kitűzni az überelést, hogy idén majd aztán — csakhogy ezt a honlapot sosem jellemezte a nagyotmondás és a handabanda. Egyszerűen nem tudom, milyen évnek nézünk elébe. Mindenesetre jól indul, ketten is Próbaidősek lettünk.
(Csillagászatilag) pontosan egy éve tettem fel a kérdést, hogy vajon van-e igény a Másnapos működésére. Átlagosan naponta mintegy húsz látogató fejenként nagyjából három percet tölt az oldalon — azt hiszem, ez tükröz valamifajta igényt. Hát feltevődhetnek a további kérdések.
Ez az év tartogat választ arra például, hogy a szakma hogyan fog reagálni Horváth Előd Benjáminkötetére. Vagy ki(k)től látunk még kötet(ek)et, kötetterveket. Az is kérdés, hogy a régiek megmaradnak-e. És lesznek-e újak.
Ami a tartalmat illeti, nos, kibontakozóban egy változás. Megmarad a régi, jól bevált, blogra emlékeztető forma, vagyis az egymástól eléggé elszigetelt és esetlegesen megjelenő bejegyzések sora. Maradnak a régi témák és műfajok, melyeknek már múltjuk van (versek, prózák, paródiák, beszámolók, és ha lesz min, Kakas Márton is fog élcelődni). Újdonság, hogy ezek mellettidőnként tematikus blokkok megjelenése lesz várható. Az első ilyen blokk kitűzött témája a vasút, tágan véve tehát a vasútról (is) szóló szövegek gyűltek alább össze.
Átbillent a Föld a nyári napfordulón, és ez azt is jelenti, hogy a Másnapos ismét nyári szünetébe burkolódzik. Vagyis életbevágó dolgoktól eltekintve (a Nap vörös óriássá puffad, a Jupiterben bemozdul a deutérium stb.) az őszi napéjegyenlőségig nagyjából nem fog semmi sem történni az oldalon, mint ahogyan a kinti, főleg a bennünket érdeklő irodalmi világban sem fog.
Évzárásul hadd foglaljam össze néhány kulcsmondatban a másnaposokat érintő eseményeket. Rögtön ősszel, Balázs Imre József szerkesztésében megjelent A meghajlás művészetecímű Korunk-antológia, amelyet azóta Erdély-szerte bemutattunk. Decemberben a Látó nívódíjakat osztott, a díjazottak között ott volt vnp is. Láng Orsolyának megítélték a Communitas Alkotói Ösztöndíjat, így anyagi gondok nélkül dolgozhat készülő kötetén. Méltó zárása az évnek, hogy megjelent Horváth Előd Benjámin debütkötete, A cseplini díva, és ezzel ő az első az ősmásnaposok közül, aki kötettel büszkélkedhet.
Kellemes nyarat! S vigyázni az UV-vel, mert az éppen olvasott könyv nem kap bőrrákot, legfeljebb napozó olvasója.
Az esten a meghívott és a közönség kerekasztalhoz ülnek majd, és a szerzővel folytatott beszélgetésben mindenki tetszés szerint részt vehet. A fő beszélgetőtársak Selyem Zsuzsa és Visky András lesznek.
Frissítés: az esten készült képek megtekinthetőek a Galériában.
A Korunk Akadémia meghívására Kolozsváron olvasnak fel a József Attila Kör irodalmi egyesület szerzői:
CSEHY ZOLTÁN
CSOBÁNKA ZSUZSA
KIRÁLY LEVENTE Házigazda: Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője
Helyszín: Café Bulgakov (Kolozsvár, I.M. Klein u. 17 sz.)
Időpont: 2009. június 12, péntek 19 óra
2009. május 29-én, az Apáczai Napok keretén belül újra bemutatja Szilágyi Domokos emlékestjét az Alteregó Irodalmi Előadócsoport. Az előadóest délután öt órakor kezdődik az Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében (I.C.Bratianu/Király u. 26 sz.). A szervezők mindenkit szeretettel várnak!
A Másnapos Oldal: a Másnapos Irodalmi Kör honlapja, drótozott (online) irodalmi folyóirat, léthé parti napfény-fürdőhely, nyálverő felület, egyszóval MIK. Fontos: A cikkek, hozzászólások mindegyike írójának tulajdona, a szerkesztő (admin) semmilyen felelősséget nem vállal értük. "Saját" tartalmára a Másnapos Oldal fenntartja minden jogát.
Javasolt böngészés
Firefox (ajánlott), Opera, Chrome vagy Safari böngészővel, legalább 1024 képpont széles képernyőn javasolt az oldalt nézni. Másban, mint az ajánlott böngésző az oldal viselkedése és kinézete furcsa, hibás lehet.
.
A Korunk Akadémia meghívására Kolozsváron olvas fel Spiró György, a Fogság című regény szerzője. Házigazda: 
19 év nívódíjasainak szövegeiből állított össze antológiát a Látó. 
A Palatinus kiadó 2008-ban megjelent versantológiájának, a 
