gyermekvers
2009. október 11., 14:09
[alapmű, ballada]
futamodi tipp topp
csigabiga reccs
[Továbbiak. Némiképp rombolva a kétsoros mantra-voltát. Egyszersmind varródanira hajazva.]
(tovább...)
|
„A frásza az volt, hogy iszonkodás közben pofára esik, és a jég összetöri az arcát. Az elülsőre ott az ember keze, kivédi az esést, de a hátulsó védtelen.” „A hímekre jellemző a pocak és a gunyort jól bujtató bozontos szakáll. A nőstények esetében gyakori, hogy blúzuk alatt almák helyett szilvát vagy csupán két szem szőlőt tartanak.” „Csendes, derült időben valamit mindig maszatol, művelődik, a közönséges sznobbal ellentétben soha sem feltűnően.” „Ma este kijelentem, hogy a gázon rotyogó puliszka hiába ágál, kicsiny kis lakom elszakad a verszájilag kijelölt anyaországtól, és szuverén, autonóm, sérthetetlen határú maroknyi szikla lesz a népek harcának tengerén.” „Amerika döntött. Értesített, hogy küldi nagykövetét. Ugrok, hogy mire jönne a helikopter, beszedjem a ruhákat az erkélyről, legyen hol landolnia. Előkeresem az ágy alól a hálózsákot, csak nem alhat szerencsétlen nagykövet a fürdőkádban.” „Egyedül az én hajamban találtak tetűt. Az orvos, dr. SECHEI Alexandru jelentőségteljesen rám nézett. Azt mondta: >>Te kis tetű<<.” „Óvónéninek a blúzá „A heveny partinagyitisz egyik jellemző tünete, hogy a fertőzött személy rábüszkül megkultúrálódott anyanyelvérzékére.” „Csontjai úgy ropogtak, akár a friss paszuly, amint vigyázzba vágta magát, és a tőle telhető legtörténelmibb hangon kibökte – Akhilleusz! Siegfried! Én is jövök, uraim…” „Stef Ánusz, mint aki csak úgy sétál, odalépett a szoba teljes déli falát elfoglaló zord könyvszekrény oszlopai elé, feltekintett a porlepte csúcsokra, és bárminemű, sámántánccal vagy véráldozattal járó beavatási rituálé nélkül tudta, hogy ebben az elfeledett monostori lakásban most egymaga a rettenetes és szeszélyes utókor, igen, ő a múlt jövője.” „Egyedül a Moby Dick nem akart az istennek sem feloldódni, úgy kellett szétnyomja a kád szélén, mint valami dühödt csimbókot; ellenben a többi békésen, szinte alázattal mondott le eredeti formájáról meg színéről, és vegyült el az irodalmi kotyvalékban.” „Aztán a kiengesztelt neszek elhaltak, kimosta őket a csend. S a csendben a felszakadó, vérbő füst valamit írt a plafonra. Fehéren a fekete, kiolvashatatlan, szürke…” „Adjátok magotokat a Nílus vizének, áldozzátok azt a Moloknak mostan, hogy cselekedeteitek nyílként hasítsanak az égbe, s általuk szentségteleníttessék az Istennek neve, ébredjen végre álmából mindenható Urunk, és szenvedő népünknek mennyei segítséggel legyen eljövendő!” „Sóvárogva pillantott körbe, szinte fájt, hogy nincsen tomboló vihar, villámfénnyel és hatalmas dübörgéssel, mert borzongató, buja kacajt szeretett volna kiereszteni torkából, de így, ez sem sikerült neki.” „Sitting on the verge of nothing This life will slowly leak away But until the song is over I hope I have something to say…” „Mosolygó, filmvásznat idéző arcok, domborodó, feszes mellkasok, egyenes hátak, kisportolt, ruganyos karok, melyeken az izomfürtök vidáman játszadoztak az olajos napsugarakkal… – de persze most nem a görög olimpiák kecses atlétáira kell gondolni, hanem inkább a babiloni pogány zsoldosok hétvégi gyülekezetére – hiszen mégiscsak az enyedi strandról van szó.” „Persze, Cilikének könnyű, mert Cilike a strand szépe, az övé az egész bagázs, a vízpárában a szivárvány, a vízcseppekben a gyémántok, a napsugarakban az aranykígyó, anyuka táskájában a málnaízű cukorka és a sárga kislapát, szóval minden, ami számít.” „Látszólag minden gond vagy elfoglaltság nélkül tesped, barnítja szőke szalonnáját, ám az élesebb szem észlelheti, hogy valójában várakozik – várja, hogy az izgő-mozgó, meztelen testek koccanjanak valahol, hogy kipattanjon a tesztoszteron szikrája, várja, hogy a strand érzékeny pókhálója rezdüljön, hogy az unokatestvére barátjának a szomszédja, vagy öccse osztálytársának a rokona kapjon egy pofocskát, vagy akár egy csúnya pillantást, és…” „Az állandó kételkedés létezőként csak a „véletlent” tudja elfogadni – ez az egyedüli „történés”, ami persze elképzelhetetlen, hiába van rá szavunk.” „…közben pedig könnyed ritmusra ingatta derekát, hogy farka egyenletesen verődjön a fűtőtest fürtjeihez, mint hajdan kerítés bordáihoz a korhadt fadarab, élvezte a zörejt, s hogy bosszantja a vágy kutyáit.” „With a sigh the race has started, Have to steel that purple prize Which is hidden and well guarded At the meeting of your thighs.” „...tetemes mérete ellenére Tánti Luminica veszélyesen gyorsan közlekedett a vagonokban, mint valami diesel-meghajtású vérmedve...” „...ezen a délutáni járaton nem a szokásos Nású vagy Séfú, nem holmi kibuggyant pocakú, szőrös mellkasú, félrebillent kalapú, cujkaszagú ellenőr portyázik, hanem a hírhedten rémes Tánti Luminica.” „Ágnes, hol a régi patakcsobogás?” „mi gyilkosok éjszaka sírtunk mikor fel az égbe nem érhet a jaj hisz a fény maga is csak piciny lyukakon csepereghet” „Nincs semmi nagyobb az akaratomnál. A vasból való akaratot, ezt az egy istent ismerem.” „Ha magamba nézek, kút vagyok, és bizonytalan káva csak az akarat.” „Három körül nyitott be az öregember a fülkébe. Megállt előbb az ajtóban, és nézett. Hagyta, hogy én is észrevegyem és megnézzem.” „A vonat fűtetlen volt, kabátba gubózva ültünk, mint a lárvák. Mindössze egy-két bársonyos szárny zizegett a fülke homályában.” „Az állomás kutya volt, aki a hegy lábához húzódott, ha verte az eső.” „Belátható, hogy az igazság fürge és sikamlós jószág, no meg kívánatos voltát illetően is van némi köze a takonyhoz.” „Nézem a messzi, mozdulatlan kolostort. Alig közeledtünk hozzá. Elképzelem, ahogy behajtunk az egyik épület elé, a hideg fémnek szorítom a mellkasomat, nem mozdulok. Aztán vizsla szemű szerzetesek adják a filmet kézről-kézre.” „Nem először fordult most meg a fejemben, hogy nincs ott semmiféle kolostor, csak egy rakás zuzmós szikla, elszáradt fenyők toronynak, meg egy nagy adag fantázia, amit a gyógyulás ostoba reménye, a visszataszító optimizmus táplál és gyúr épületekké.” „a másnapos találgatás vagány magánya gyáva a másnapos legénylakás s a fogkeféje árva” „A frásza az volt, hogy iszonkodás közben pofára esik, és a jég összetöri az arcát. Az elülsőre ott az ember keze, kivédi az esést, de a hátulsó védtelen.” „Kétarcú Jána története is olyan, hogy a város jobban tudja az egyes embernél.” „amikor a mozdonyok énekelnek mocorog a mélyben a régi rejtek megelevenednek a hulla csendek ahogyan a sínek is énekelnek amikor a mozdonyok énekelnek” „Pipadohány a tekintet, füstje a halk szó...” „A hasonlatokkal sosem voltam jóban. Elég volt nekem, asszonyom, maga(,) a látvány.” „Nem lehetett a tegnap. (...) Ősz, az lehet. Esetleg tél. Nyár is volt, meg tavasz is.” „...jó tudni: él valahol egy néma nő.” „E két dolog persze nehezen összeegyeztethető. Mint annyi egyéb két dolog.” „Térérzékem egyre ritkábban működik, nehéz felbecsülni a távolságot köztem és dolgaink között...” „Annyi szavam nincs.” „– Kedves tanárnő, férjének hű feleség, gyermekeinek jó anya, diákjainak elkötelezett tanító, tisztelettel kérem, hadd ne legyek jelen az órán.”  |
