2009. május 29-én, az Apáczai Napok keretén belül újra bemutatja Szilágyi Domokos emlékestjét az Alteregó Irodalmi Előadócsoport. Az előadóest délután öt órakor kezdődik az Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében (I.C.Bratianu/Király u. 26 sz.). A szervezők mindenkit szeretettel várnak!
A Kolozsváron zenélt Jokerman és Szabad Európa Rádió koncertjén készült szappantartós képek megtekinthetőek itt .
Amit annak érdemes tudnia, aki nem mufurckodásból, hanem érthető okokból mulasztotta el az estét: amint az a képekről is leolvasható, a koncertek közönségsikert arattak. Műszakilag felkészülten jöttek a zenészek, apróbb finombeállítások a számok között, szóval bökkenők nélkül lehetett élvezni a zenét. A hangulatnak csak a fránya csendóra szabott határt, ami miatt a SzERt csak egyszer lehetett visszatapsolni. Mivel a zenélést időben abbahagyták (pedig fért volna még a közönségbe), a Fakabát együttes kékfénykoncertje sikeresen elmaradt.
A koncerten elhangzott dalokból az alábbi két linken ingyen és bérmentve lehet letölteni: Jokerman (az oldal román nyelvű) Szabad Európa Rádió
Alább a koncertre meghívó hír olvasható, és nem a képek találhatóak.
Bemutatójára Budapesten, a 80. Ünnepi Könyvhét keretében kerül sor június 6-án 16:00 órától, a Ráday Könyvesházban (Ráday u. 27.sz.). Ugyanitt, ugyanekkor kerül bemutatásra Balázs Imre JózsefFogak nyoma című, szintén verseket tartalmazó könyve is.
Visky András, a Koinónia Kiadó igazgatója beszélget a könyvheti kiadványok szerzőivel és meghívottaikkal. Közreműködik Kubik Anna színművész.
2009. május 22-én délután 6 órától Szilágyi Domokos emlékestet mutat be az Alteregó Irodalmi előadócsoport a szilágysomlyói Magyar Házban, a Báthory István Könyvtár Napján. Az öt órakor kezdődő könyvtárnapi ünnepség keretén belül az Alteregó Csoport előadása mellett az olvasóközönség találkozhat Jancsó Noémi költőnővel, a Bretter György Irodalmi Kör elnökével is, valamint Szabó Zsolttal, a Művelődés folyóirat főszerkesztőjével, aki Kazincy Erdélyben címmel tart rövid előadást.
Május 23-án, szombaton első ízben kerül megrendezésre Kolozsváron, a |KOMM|MAC|CAM|, azaz a „Kortárs Művészeti Modul”, mely ezúttal a kortárs művészet humorforrásaira koncentrálva ad lehetőséget az érdeklődőknek olyan alkotók munkáinak megismerésére, akik alkotásaik révén, kortól függetlenül birtokolják és élvezik a „kortárs” jelzőt - is. Az egynapos rendezvény a Heltai Vendégház kertjében veszi kezdetét déli 13 órakor, a Clinicilor/Mikó utca 18 szám alatt, este 21 órától pedig, az Eroilor 9 szám alatti Hypnose nevű klubban, ahol hajnalig tartó bulival zárja a rendezvényt a rezidens dj-ek és budapesti meghívottjaik csapata, melyre szeretettel várunk mindenkit.
(tovább...)
A nagyenyedi Bethlen-napok keretében május 22-én, pénteken 16.30-tól bemutatjuk A meghajlás művészetét. A kötetről Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője beszél majd, utána pedig a szerzők közül néhányan felolvasnak műveikből. Az esemény helyszíne az iskola könyvtára.
A Korunk Akadémia meghívására Kolozsváron olvas fel Závada Pál, a Jadviga párnája és az Idegen testünk című regények szerzője. Beszélgetőtársak: Balázs Imre József, Selyem Zsuzsa. Helyszín, időpont: 2009. május 20, szerda, 18 óra, Főtér 22/8. (Kolozsvár Társaság székhelye).
Partner: Szépírók Társasága (A Könyv Utóélete című program).
A Másnapos Oldal: a Másnapos Irodalmi Kör honlapja, drótozott (online) irodalmi folyóirat, léthé parti napfény-fürdőhely, nyálverő felület, egyszóval MIK. Fontos: A cikkek, hozzászólások mindegyike írójának tulajdona, a szerkesztő (admin) semmilyen felelősséget nem vállal értük. "Saját" tartalmára a Másnapos Oldal fenntartja minden jogát.
Javasolt böngészés
Firefox (ajánlott), Opera, Chrome vagy Safari böngészővel, legalább 1024 képpont széles képernyőn javasolt az oldalt nézni. Másban, mint az ajánlott böngésző az oldal viselkedése és kinézete furcsa, hibás lehet.
„Egyedül a Moby Dick nem akart az istennek sem feloldódni, úgy kellett szétnyomja a kád szélén, mint valami dühödt csimbókot; ellenben a többi békésen, szinte alázattal mondott le eredeti formájáról meg színéről, és vegyült el az irodalmi kotyvalékban.”
„A hímekre jellemző a pocak és a gunyort jól bujtató bozontos szakáll. A nőstények esetében gyakori, hogy blúzuk alatt almák helyett szilvát vagy csupán két szem szőlőt tartanak.”
„Ma este kijelentem, hogy a gázon rotyogó puliszka hiába ágál, kicsiny kis lakom elszakad a verszájilag kijelölt anyaországtól, és szuverén, autonóm, sérthetetlen határú maroknyi szikla lesz a népek harcának tengerén.”
„Amerika döntött. Értesített, hogy küldi nagykövetét. Ugrok, hogy mire jönne a helikopter, beszedjem a ruhákat az erkélyről, legyen hol landolnia. Előkeresem az ágy alól a hálózsákot, csak nem alhat szerencsétlen nagykövet a fürdőkádban.”
„Csontjai úgy ropogtak, akár a friss paszuly, amint vigyázzba vágta magát, és a tőle telhető legtörténelmibb hangon kibökte – Akhilleusz! Siegfried! Én is jövök, uraim…”
„Stef Ánusz, mint aki csak úgy sétál, odalépett a szoba teljes déli falát elfoglaló zord könyvszekrény oszlopai elé, feltekintett a porlepte csúcsokra, és bárminemű, sámántánccal vagy véráldozattal járó beavatási rituálé nélkül tudta, hogy ebben az elfeledett monostori lakásban most egymaga a rettenetes és szeszélyes utókor, igen, ő a múlt jövője.”
„Egyedül a Moby Dick nem akart az istennek sem feloldódni, úgy kellett szétnyomja a kád szélén, mint valami dühödt csimbókot; ellenben a többi békésen, szinte alázattal mondott le eredeti formájáról meg színéről, és vegyült el az irodalmi kotyvalékban.”
„Aztán a kiengesztelt neszek elhaltak, kimosta őket a csend. S a csendben a felszakadó, vérbő füst valamit írt a plafonra. Fehéren a fekete, kiolvashatatlan, szürke…”
„Adjátok magotokat a Nílus vizének, áldozzátok azt a Moloknak mostan, hogy cselekedeteitek nyílként hasítsanak az égbe, s általuk szentségteleníttessék az Istennek neve, ébredjen végre álmából mindenható Urunk, és szenvedő népünknek mennyei segítséggel legyen eljövendő!”
„Sóvárogva pillantott körbe, szinte fájt, hogy nincsen tomboló vihar, villámfénnyel és hatalmas dübörgéssel, mert borzongató, buja kacajt szeretett volna kiereszteni torkából, de így, ez sem sikerült neki.”
„Mosolygó, filmvásznat idéző arcok, domborodó, feszes mellkasok, egyenes hátak, kisportolt, ruganyos karok, melyeken az izomfürtök vidáman játszadoztak az olajos napsugarakkal… – de persze most nem a görög olimpiák kecses atlétáira kell gondolni, hanem inkább a babiloni pogány zsoldosok hétvégi gyülekezetére – hiszen mégiscsak az enyedi strandról van szó.”
„Persze, Cilikének könnyű, mert Cilike a strand szépe, az övé az egész bagázs, a vízpárában a szivárvány, a vízcseppekben a gyémántok, a napsugarakban az aranykígyó, anyuka táskájában a málnaízű cukorka és a sárga kislapát, szóval minden, ami számít.”
„Látszólag minden gond vagy elfoglaltság nélkül tesped, barnítja szőke szalonnáját, ám az élesebb szem észlelheti, hogy valójában várakozik – várja, hogy az izgő-mozgó, meztelen testek koccanjanak valahol, hogy kipattanjon a tesztoszteron szikrája, várja, hogy a strand érzékeny pókhálója rezdüljön, hogy az unokatestvére barátjának a szomszédja, vagy öccse osztálytársának a rokona kapjon egy pofocskát, vagy akár egy csúnya pillantást, és…”
„…közben pedig könnyed ritmusra ingatta derekát, hogy farka egyenletesen verődjön a fűtőtest fürtjeihez, mint hajdan kerítés bordáihoz a korhadt fadarab, élvezte a zörejt, s hogy bosszantja a vágy kutyáit.”
„...ezen a délutáni járaton nem a szokásos Nású vagy Séfú, nem holmi kibuggyant pocakú, szőrös mellkasú, félrebillent kalapú, cujkaszagú ellenőr portyázik, hanem a hírhedten rémes Tánti Luminica.”
„Nézem a messzi, mozdulatlan kolostort. Alig közeledtünk hozzá. Elképzelem, ahogy behajtunk az egyik épület elé, a hideg fémnek szorítom a mellkasomat, nem mozdulok. Aztán vizsla szemű szerzetesek adják a filmet kézről-kézre.”
„Nem először fordult most meg a fejemben, hogy nincs ott semmiféle kolostor, csak egy rakás zuzmós szikla, elszáradt fenyők toronynak, meg egy nagy adag fantázia, amit a gyógyulás ostoba reménye, a visszataszító optimizmus táplál és gyúr épületekké.”
„A frásza az volt, hogy iszonkodás közben pofára esik, és a jég összetöri az arcát. Az elülsőre ott az ember keze, kivédi az esést, de a hátulsó védtelen.”
„amikor a mozdonyok énekelnek mocorog a mélyben a régi rejtek megelevenednek a hulla csendek ahogyan a sínek is énekelnek amikor a mozdonyok énekelnek”
A nagyenyedi Bethlen-napok keretében május 22-én, pénteken 16.30-tól bemutatjuk A meghajlás művészetét. A kötetről Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője beszél majd, utána pedig a szerzők közül néhányan felolvasnak műveikből. Az esemény helyszíne az iskola könyvtára.
A Kolozsváron zenélt Jokerman és Szabad Európa Rádió koncertjén készült szappantartós képek megtekinthetőek 
Megjelent 
