Az elhatározás már este megvolt. Amint pirkadt, azonnal kipattant az ágyból. Mondjuk, nem ment az olyan fiatalosan. Szép lassan kimászott. Szétnézett maga körül, mintha új helyen volna, nem a huszonhét év alatt kétszer meszelt garzonban. Elővette a szekrényből a vákuumfóliába csomagolt vadonatúj tisztaruhát, amit nagyjából erre az alkalomra tartogatott. Letette az ágyra. És nézte. Amúgy évek óta nem volt rajta új ruha, tiszta sem igazán. Most is, gatyáján barna vonalkód hátul, narancssárgás foltok elöl, a pizsama szóra sem érdemes. A fiókból előhalászta a békebeli bicskát, a csontnyelűt. Nagyapjától kapta volt, amikor a nagyapja annyi idős lehetett, mint most ő, és a dolgoknak még más volt a nevük, meg egyáltalán, más világ volt még akkor. Szemében ott bujkáltak a meseszép idők, amint a bicskát kinyitotta. Egyedül a szemei maradtak fiatalok, arca, kezei, ruhái, mindene megráncosodott. Mire a fóliához látott, kelni kezdett a nap, és Tbr bácsi fején felizzott az a néhány hajszál. Ahogy a nejlont tépkedte, egyre hevesebben, egész fejeteteje napszín lángokba borult.
Ha csapda várna minden sarkon,
mi város, utca szerkezet,
belátod por-zakód s a verklid
csak épp a föld alá mehet.
Szobád, ha végleg rádkacagna
és elmebajba konspirál,
a füst belül, mi menne egyre,
csak háztetőkre kúszhat már.
Tetőkön és a föld alatt,
ha jönne már a nyárvég,
ha újra sörzöl egymagad,
csak ennyi fújna széppé.
Angyalosi Beáta és Bánhegyesi Antal fotóiból nyílik kiállítás Kolozsváron az Insomnia kávézóban. A kiállítás megnyitójára 2008. május 13-án, kedden este 6-kor kerül sor. Mindenkit szerettel várunk!
Avagy hogyan kell alulmúlni az amúgy alacsony elvárásokat. Ahogyan a JAK Kolozsvárott.
A meghívottak: Krusovszky Dénes, Harcos Bálint, Mesterházi Mónika
Pedig a Kakas (Gallus sapiens invictus) már azt hinné, hogy nem tudnak neki újat mutatni, miután látott már betlehemi csillagot meg miegymást. De nem, eljön három JAKos, és mindent alulmúl. Nívó!
A Másnapos Oldal: a Másnapos Irodalmi Kör honlapja, drótozott (online) irodalmi folyóirat, léthé parti napfény-fürdőhely, nyálverő felület, egyszóval MIK. Fontos: A cikkek, hozzászólások mindegyike írójának tulajdona, a szerkesztő (admin) semmilyen felelősséget nem vállal értük. "Saját" tartalmára a Másnapos Oldal fenntartja minden jogát.
Javasolt böngészés
Firefox (ajánlott), Opera, Chrome vagy Safari böngészővel, legalább 1024 képpont széles képernyőn javasolt az oldalt nézni. Másban, mint az ajánlott böngésző az oldal viselkedése és kinézete furcsa, hibás lehet.
„A hímekre jellemző a pocak és a gunyort jól bujtató bozontos szakáll. A nőstények esetében gyakori, hogy blúzuk alatt almák helyett szilvát vagy csupán két szem szőlőt tartanak.”
„Ma este kijelentem, hogy a gázon rotyogó puliszka hiába ágál, kicsiny kis lakom elszakad a verszájilag kijelölt anyaországtól, és szuverén, autonóm, sérthetetlen határú maroknyi szikla lesz a népek harcának tengerén.”
„Amerika döntött. Értesített, hogy küldi nagykövetét. Ugrok, hogy mire jönne a helikopter, beszedjem a ruhákat az erkélyről, legyen hol landolnia. Előkeresem az ágy alól a hálózsákot, csak nem alhat szerencsétlen nagykövet a fürdőkádban.”
„Csontjai úgy ropogtak, akár a friss paszuly, amint vigyázzba vágta magát, és a tőle telhető legtörténelmibb hangon kibökte – Akhilleusz! Siegfried! Én is jövök, uraim…”
„Stef Ánusz, mint aki csak úgy sétál, odalépett a szoba teljes déli falát elfoglaló zord könyvszekrény oszlopai elé, feltekintett a porlepte csúcsokra, és bárminemű, sámántánccal vagy véráldozattal járó beavatási rituálé nélkül tudta, hogy ebben az elfeledett monostori lakásban most egymaga a rettenetes és szeszélyes utókor, igen, ő a múlt jövője.”
„Egyedül a Moby Dick nem akart az istennek sem feloldódni, úgy kellett szétnyomja a kád szélén, mint valami dühödt csimbókot; ellenben a többi békésen, szinte alázattal mondott le eredeti formájáról meg színéről, és vegyült el az irodalmi kotyvalékban.”
„Aztán a kiengesztelt neszek elhaltak, kimosta őket a csend. S a csendben a felszakadó, vérbő füst valamit írt a plafonra. Fehéren a fekete, kiolvashatatlan, szürke…”
„Adjátok magotokat a Nílus vizének, áldozzátok azt a Moloknak mostan, hogy cselekedeteitek nyílként hasítsanak az égbe, s általuk szentségteleníttessék az Istennek neve, ébredjen végre álmából mindenható Urunk, és szenvedő népünknek mennyei segítséggel legyen eljövendő!”
„Sóvárogva pillantott körbe, szinte fájt, hogy nincsen tomboló vihar, villámfénnyel és hatalmas dübörgéssel, mert borzongató, buja kacajt szeretett volna kiereszteni torkából, de így, ez sem sikerült neki.”
„Mosolygó, filmvásznat idéző arcok, domborodó, feszes mellkasok, egyenes hátak, kisportolt, ruganyos karok, melyeken az izomfürtök vidáman játszadoztak az olajos napsugarakkal… – de persze most nem a görög olimpiák kecses atlétáira kell gondolni, hanem inkább a babiloni pogány zsoldosok hétvégi gyülekezetére – hiszen mégiscsak az enyedi strandról van szó.”
„Persze, Cilikének könnyű, mert Cilike a strand szépe, az övé az egész bagázs, a vízpárában a szivárvány, a vízcseppekben a gyémántok, a napsugarakban az aranykígyó, anyuka táskájában a málnaízű cukorka és a sárga kislapát, szóval minden, ami számít.”
„Látszólag minden gond vagy elfoglaltság nélkül tesped, barnítja szőke szalonnáját, ám az élesebb szem észlelheti, hogy valójában várakozik – várja, hogy az izgő-mozgó, meztelen testek koccanjanak valahol, hogy kipattanjon a tesztoszteron szikrája, várja, hogy a strand érzékeny pókhálója rezdüljön, hogy az unokatestvére barátjának a szomszédja, vagy öccse osztálytársának a rokona kapjon egy pofocskát, vagy akár egy csúnya pillantást, és…”
„…közben pedig könnyed ritmusra ingatta derekát, hogy farka egyenletesen verődjön a fűtőtest fürtjeihez, mint hajdan kerítés bordáihoz a korhadt fadarab, élvezte a zörejt, s hogy bosszantja a vágy kutyáit.”
„...ezen a délutáni járaton nem a szokásos Nású vagy Séfú, nem holmi kibuggyant pocakú, szőrös mellkasú, félrebillent kalapú, cujkaszagú ellenőr portyázik, hanem a hírhedten rémes Tánti Luminica.”
„Nézem a messzi, mozdulatlan kolostort. Alig közeledtünk hozzá. Elképzelem, ahogy behajtunk az egyik épület elé, a hideg fémnek szorítom a mellkasomat, nem mozdulok. Aztán vizsla szemű szerzetesek adják a filmet kézről-kézre.”
„Nem először fordult most meg a fejemben, hogy nincs ott semmiféle kolostor, csak egy rakás zuzmós szikla, elszáradt fenyők toronynak, meg egy nagy adag fantázia, amit a gyógyulás ostoba reménye, a visszataszító optimizmus táplál és gyúr épületekké.”
„A frásza az volt, hogy iszonkodás közben pofára esik, és a jég összetöri az arcát. Az elülsőre ott az ember keze, kivédi az esést, de a hátulsó védtelen.”
„amikor a mozdonyok énekelnek mocorog a mélyben a régi rejtek megelevenednek a hulla csendek ahogyan a sínek is énekelnek amikor a mozdonyok énekelnek”
Az elhatározás már este megvolt. Amint pirkadt, azonnal kipattant az ágyból. Mondjuk, nem ment az olyan fiatalosan. Szép lassan kimászott. Szétnézett maga körül, mintha új helyen volna, nem a huszonhét év alatt kétszer meszelt garzonban. Elővette a szekrényből a vákuumfóliába csomagolt vadonatúj tisztaruhát, amit nagyjából erre az alkalomra tartogatott. Letette az ágyra. És nézte. Amúgy évek óta nem volt rajta új ruha, tiszta sem igazán. Most is, gatyáján barna vonalkód hátul, narancssárgás foltok elöl, a pizsama szóra sem érdemes. A fiókból előhalászta a békebeli bicskát, a csontnyelűt. Nagyapjától kapta volt, amikor a nagyapja annyi idős lehetett, mint most ő, és a dolgoknak még más volt a nevük, meg egyáltalán, más világ volt még akkor. Szemében ott bujkáltak a meseszép idők, amint a bicskát kinyitotta. Egyedül a szemei maradtak fiatalok, arca, kezei, ruhái, mindene megráncosodott. Mire a fóliához látott, kelni kezdett a nap, és Tbr bácsi fején felizzott az a néhány hajszál. Ahogy a nejlont tépkedte, egyre hevesebben, egész fejeteteje napszín lángokba borult.
