A közszállítás napja alkalmából Szegedről Váradra hozott omnibusz fedélzetén mutatta be Szűcs László, a Várad főszerkesztője a lap legújabb számát. A váradi színészek néhány verset hoztak magukkal, elhangzott többek között Radnóti-szöveg és kisebb sikert aratott Emőd Tamás Evolúció című verse. Márton kollégám zsörtölt egy kicsit, de végül beérte azzal, hogy fényképezett; a cikkírást rám bízta.
Az omnibuszról és a rajta készült fényképekből néhány megtekinthető a galériában itt.
A Kolozsváron zenélt Jokerman és Szabad Európa Rádió koncertjén készült szappantartós képek megtekinthetőek itt .
Amit annak érdemes tudnia, aki nem mufurckodásból, hanem érthető okokból mulasztotta el az estét: amint az a képekről is leolvasható, a koncertek közönségsikert arattak. Műszakilag felkészülten jöttek a zenészek, apróbb finombeállítások a számok között, szóval bökkenők nélkül lehetett élvezni a zenét. A hangulatnak csak a fránya csendóra szabott határt, ami miatt a SzERt csak egyszer lehetett visszatapsolni. Mivel a zenélést időben abbahagyták (pedig fért volna még a közönségbe), a Fakabát együttes kékfénykoncertje sikeresen elmaradt.
A koncerten elhangzott dalokból az alábbi két linken ingyen és bérmentve lehet letölteni: Jokerman (az oldal román nyelvű) Szabad Európa Rádió
Alább a koncertre meghívó hír olvasható, és nem a képek találhatóak.
Vári Csaba
a kötetbemutatón készült további képek a galériában
„én komoly ember vagyok”
Tegnap este mutatták be Vári Csaba első könyvét, a Kávé, félkeserű*című verseskötetet az Insomnia kávézóban. A csütörtök esténként rendszeresen megrendezett, többnyire román nyelven zajló irodalmi esemény hagyományos házigazdái, Bréda Ferenc és Szántai János közül csak utóbbi volt jelen, emiatt talán kétszeresen is kilógott a tegnap este a sorból. A kötetbemutatót ő nyitotta meg, köszöntötte a meghívottat, Vári Csabát és Balázs Imre Józsefet, aki a kötetről és a költőről mondott laudációt (ha ezt nem is éppen élő szóbani elhangzásra, inkább olvasásra szánt, szakmaibb szöveg felolvasásával tette).
Demény Péter és Vida Gábor.
Az esten készült további képek itt
Talán nevet és helyszínt is kellene változtatnia a nem rég vezetőséget cserélt bratyókörnek. Mert ez már nem az a bratyókör , amit az ember megszokott, kezd nívó alakulni, és nem szerencsés rossz hagyományokkal indítani. Itt már van némi kultúra, mosdottság is. Ezt persze nem abból következteti a Kakas, hogy kevesebb a beszédhiba, a kört megnyitó felszólaló tudja, hogy a meghívott prózát vagy verset hozott-e, a vitaindító ismeri a kreszt. Nem is arról, hogy nincs füst, nagyobb a csend, nem anyázzák a meghívottat, hasonlók: nagyjából a kripták is ilyenek, ahol, valljuk be, nem sok kukurikultúra történik. Arról van inkább szó, hogy szellemiségében változott meg nagyjából minden, és kár tagadni, jó irányba.
A változások bevezetése óta (nincs dohányzás, kevesebb az alkohol) mondhatjuk, hogy három méternyit megváltozott a helyszín is, az emeletről leköltözött a miegymás a földszintre. Ezzel csak az a baj, hogy kisebb a hely és jóval több a háttérzaj (egyedül az a jó, hogy a hely ingyen van), micsináljunk, nem érdekli mindenkit az irodalom (és milyen jó a mindenkinek, hogy nem érdekli).
Tegnap este Kolozsváron járt a Forrás folyóirat képviseletében Füzi László, a lap főszerkesztője és Buda Ferenc mint költő. Kántor Lajos fogadta őket és az érdeklődőket a Kolozsvár Társaságnál. (Ahogy beértem a kapualjba, Márton kollégám oldalba bökött, hogy nem jó ez így. Van még vagy három rendezvény ezzel párhuzamosan, a kapualj üres, nem lesz ez jó. Óvatosan.) Gyanútlanul felbaktatok a lépcsőn, hogy fenn majd csak találok korombélit, vagy valakit, aki mellé az ember leül, s mindjárt nem érzi magát csupasznak, mert ezek az irodalmi dolgok nem úgy vannak, mint a színházban, itt a nézőteret is világítják.
(tovább...)
A Korunk Akadémia kreatív írás műhelyének bemutatkozása
Teltház a bemutatkozó esten
Jó hangulatú, színes közönség gyűlt össze a Tranzit házban. Balázs Imre József, az est házigazdája a tőle megszokott barátságos hangon köszöntötte az egybegyűlteket, és felvezetőül elmondta, mit is fog a közönség a következő másfél-két órában hallani, azaz, mi a kreatív írás, eszik-e vagy isszák, kik vehettek részt. Tollászkodó egyetemisták kerültek be a munkaközösségbe, szaktól függetlenül, viszont felvételivel, ami egy feladatra készült szöveg megírását jelentette. Elmondta, a műhelytevékenységet két ígéret mentén vezette. Az egyiket valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy tudatosabbá válik majd az íráshoz való viszony (szemben a jön az ihlet és homlokon csókol naiv elképzelésekkel), a másik beszélgetéseket jelentett, azonnali reakciót a megszületett írásra. A műhely heti egy talákozásból állt, hétről hétre teljesítendő házi feladatokkal. Részben a házi feladatként született szövegeket, részben a tollászkodó fiatalok egyéb szövegeit hallhatták a Tranzitba összegyűltek.
Avagy hogyan kell alulmúlni az amúgy alacsony elvárásokat. Ahogyan a JAK Kolozsvárott.
A meghívottak: Krusovszky Dénes, Harcos Bálint, Mesterházi Mónika
Pedig a Kakas (Gallus sapiens invictus) már azt hinné, hogy nem tudnak neki újat mutatni, miután látott már betlehemi csillagot meg miegymást. De nem, eljön három JAKos, és mindent alulmúl. Nívó!
Sajnos ezelőtt nem ismertem Rafi Lajost, úgyhogy a felolvasóestet hirdető plakát szövege alapján azt hittem, valamiféle egzotikum megtekintésére hívnak: a cigány költő felolvasóestje. Mintha állatkertbe vagy cirkuszba hívná „az érdeklődőt” az újsághirdetés: „Rafi Lajos gyergyószárhegyi cigány költővel találkozhatnak az érdeklődők…”* Hirtelen egy tévéadó jut eszembe, amelyik eljárogat vidékreprimitívnépetsimogatni, olyan tájszólásban beszélő embereket mutogatni, akik a (magas)kultúrától távol, valahol valamit olyanaranyosancsinálnak.
A Másnapos Oldal: a Másnapos Irodalmi Kör honlapja, drótozott (online) irodalmi folyóirat, léthé parti napfény-fürdőhely, nyálverő felület, egyszóval MIK. Fontos: A cikkek, hozzászólások mindegyike írójának tulajdona, a szerkesztő (admin) semmilyen felelősséget nem vállal értük. "Saját" tartalmára a Másnapos Oldal fenntartja minden jogát.
Javasolt böngészés
Firefox (ajánlott), Opera, Chrome vagy Safari böngészővel, legalább 1024 képpont széles képernyőn javasolt az oldalt nézni. Másban, mint az ajánlott böngésző az oldal viselkedése és kinézete furcsa, hibás lehet.
„A hímekre jellemző a pocak és a gunyort jól bujtató bozontos szakáll. A nőstények esetében gyakori, hogy blúzuk alatt almák helyett szilvát vagy csupán két szem szőlőt tartanak.”
„Ma este kijelentem, hogy a gázon rotyogó puliszka hiába ágál, kicsiny kis lakom elszakad a verszájilag kijelölt anyaországtól, és szuverén, autonóm, sérthetetlen határú maroknyi szikla lesz a népek harcának tengerén.”
„Amerika döntött. Értesített, hogy küldi nagykövetét. Ugrok, hogy mire jönne a helikopter, beszedjem a ruhákat az erkélyről, legyen hol landolnia. Előkeresem az ágy alól a hálózsákot, csak nem alhat szerencsétlen nagykövet a fürdőkádban.”
„Csontjai úgy ropogtak, akár a friss paszuly, amint vigyázzba vágta magát, és a tőle telhető legtörténelmibb hangon kibökte – Akhilleusz! Siegfried! Én is jövök, uraim…”
„Stef Ánusz, mint aki csak úgy sétál, odalépett a szoba teljes déli falát elfoglaló zord könyvszekrény oszlopai elé, feltekintett a porlepte csúcsokra, és bárminemű, sámántánccal vagy véráldozattal járó beavatási rituálé nélkül tudta, hogy ebben az elfeledett monostori lakásban most egymaga a rettenetes és szeszélyes utókor, igen, ő a múlt jövője.”
„Egyedül a Moby Dick nem akart az istennek sem feloldódni, úgy kellett szétnyomja a kád szélén, mint valami dühödt csimbókot; ellenben a többi békésen, szinte alázattal mondott le eredeti formájáról meg színéről, és vegyült el az irodalmi kotyvalékban.”
„Aztán a kiengesztelt neszek elhaltak, kimosta őket a csend. S a csendben a felszakadó, vérbő füst valamit írt a plafonra. Fehéren a fekete, kiolvashatatlan, szürke…”
„Adjátok magotokat a Nílus vizének, áldozzátok azt a Moloknak mostan, hogy cselekedeteitek nyílként hasítsanak az égbe, s általuk szentségteleníttessék az Istennek neve, ébredjen végre álmából mindenható Urunk, és szenvedő népünknek mennyei segítséggel legyen eljövendő!”
„Sóvárogva pillantott körbe, szinte fájt, hogy nincsen tomboló vihar, villámfénnyel és hatalmas dübörgéssel, mert borzongató, buja kacajt szeretett volna kiereszteni torkából, de így, ez sem sikerült neki.”
„Mosolygó, filmvásznat idéző arcok, domborodó, feszes mellkasok, egyenes hátak, kisportolt, ruganyos karok, melyeken az izomfürtök vidáman játszadoztak az olajos napsugarakkal… – de persze most nem a görög olimpiák kecses atlétáira kell gondolni, hanem inkább a babiloni pogány zsoldosok hétvégi gyülekezetére – hiszen mégiscsak az enyedi strandról van szó.”
„Persze, Cilikének könnyű, mert Cilike a strand szépe, az övé az egész bagázs, a vízpárában a szivárvány, a vízcseppekben a gyémántok, a napsugarakban az aranykígyó, anyuka táskájában a málnaízű cukorka és a sárga kislapát, szóval minden, ami számít.”
„Látszólag minden gond vagy elfoglaltság nélkül tesped, barnítja szőke szalonnáját, ám az élesebb szem észlelheti, hogy valójában várakozik – várja, hogy az izgő-mozgó, meztelen testek koccanjanak valahol, hogy kipattanjon a tesztoszteron szikrája, várja, hogy a strand érzékeny pókhálója rezdüljön, hogy az unokatestvére barátjának a szomszédja, vagy öccse osztálytársának a rokona kapjon egy pofocskát, vagy akár egy csúnya pillantást, és…”
„…közben pedig könnyed ritmusra ingatta derekát, hogy farka egyenletesen verődjön a fűtőtest fürtjeihez, mint hajdan kerítés bordáihoz a korhadt fadarab, élvezte a zörejt, s hogy bosszantja a vágy kutyáit.”
„...ezen a délutáni járaton nem a szokásos Nású vagy Séfú, nem holmi kibuggyant pocakú, szőrös mellkasú, félrebillent kalapú, cujkaszagú ellenőr portyázik, hanem a hírhedten rémes Tánti Luminica.”
„Nézem a messzi, mozdulatlan kolostort. Alig közeledtünk hozzá. Elképzelem, ahogy behajtunk az egyik épület elé, a hideg fémnek szorítom a mellkasomat, nem mozdulok. Aztán vizsla szemű szerzetesek adják a filmet kézről-kézre.”
„Nem először fordult most meg a fejemben, hogy nincs ott semmiféle kolostor, csak egy rakás zuzmós szikla, elszáradt fenyők toronynak, meg egy nagy adag fantázia, amit a gyógyulás ostoba reménye, a visszataszító optimizmus táplál és gyúr épületekké.”
„A frásza az volt, hogy iszonkodás közben pofára esik, és a jég összetöri az arcát. Az elülsőre ott az ember keze, kivédi az esést, de a hátulsó védtelen.”
„amikor a mozdonyok énekelnek mocorog a mélyben a régi rejtek megelevenednek a hulla csendek ahogyan a sínek is énekelnek amikor a mozdonyok énekelnek”
A közszállítás napja alkalmából Szegedről Váradra hozott omnibusz fedélzetén mutatta be Szűcs László, a Várad főszerkesztője a lap legújabb számát. A váradi színészek néhány verset hoztak magukkal, elhangzott többek között Radnóti-szöveg és kisebb sikert aratott Emőd Tamás Evolúció című verse. Márton kollégám zsörtölt egy kicsit, de végül beérte azzal, hogy fényképezett; a cikkírást rám bízta.
.
A Kolozsváron zenélt Jokerman és Szabad Európa Rádió koncertjén készült szappantartós képek megtekinthetőek 
A Tranzit ház nagytermében szerdán volt 
(Bretter-kör, 2008. március 31.)
